A születési trauma – I.rész
A születés nem minden esetben drasztikusan traumatizált, ugyanakkor az információ hiánya, és a dezinformációk azok, melyek nem csak a születés és a szülés háborítatlanságát és szépségét veszik el, de a szülő Nő és a születendő gyermek erejét is. Ugyanakkor a medikalizáció a szülésben lehetővé tette, hogy olyan életeket is megmentsenek, akik másként nem jöhettek volna világra!
A perinatális időszak traumáiról és lehetséges következményeiről tervezett sorozat első részét olvashatod!
Most már kutatások is kimutatták, hogy fogantatásunk pillanatától kezdve (sőt, valójában már előtte) kapcsolódunk szüleink érzéseivel, megéléseivel, így már egy ilyenkor korai és sérülékeny állapotunkban is, tapasztalásokat szerzünk. Jelentősége van annak, hogy:
Szüleink kapcsolata hogy alakult egymással, hogy tervezett babák voltunk, vagy váratlanul érte a gyermekáldás szüleinket?
Volt-e bennük elvárás a nemünket illetően, fiúnak vagy lánynak vártak?
A várandósság során kommunikáltak-e velünk?
Már a fogantatástól érző, emberi lényként tekintettek ránk?
Még meg sem születtünk, már is mennyiféle lehetséges trauma érhet minket és akkor még jön a pont az i-re, a születés.
Ahhoz, hogy megértsük, miért traumatikus a születés egy gyermek számára, meg kell értenünk, mit jelent az anya a magzat számára. A 9 hónap során folyamatos visszajelzéseket kap a magzat a külvilágtól, reagál a szülei érzéseire, nehézségeire, sőt, a fájdalmaikra is. Olyan ez, mint egy 0-24-es megfigyelő. Még akkor is érkeznek az információk, az energiák, mikor nincs kifejezett aktivitás.
A magzatnak, az anyával való kapcsolat jelenti a biztonságot.
A hangja, a figyelme, a fókusz, ami felé árad. Ez az egyetlen ismerős pont.
Mikor közeledik az idő, a magzat befordul a születéshez megfelelő irányba és pozícióba. A születés során, az anya és a magzat folyamatos összhangja segítik a folyamatot, egymást támogatva. A születés az élet első nagy döntése. Az ami eddig volt, az már nem lehet, nem maradhat bent a magzat és ezt Ő is érzi.
Azoknak a babáknak, akiknek nem volt választása, miként szeretnének megszületni, (programozott császár,indított szülés), őket a saját döntésük erejétől fosztják meg.
A születésnél eldől miként birkózik meg a küzdelemmel, hogy működnek együtt édesanyjával, hisznek-e benne, hogy képes egyedül megszületni a magzat?
Születése után,azonnal mellre rakják, vagy elszakítják édesanyjától? Elvágják-e azonnal a köldökzsinórt?
Képes-e az anyja táplálni gyermekét?
Gyermeki életünk kezdete, egyenlő magzati halálunkkal. Megszülettünk, mint csecsemő, így elkezdhetjük tapasztalásainkat a matériában.
Fogantatásunk, az anyaméhben töltött 9 hónap és születésünk egész életünkre kiható hatásokkal jár.
Ezen időszakokban kezdjük el az információkat, érzéseket, tapasztalásokat gyűjteni, így ezzel arányosan, a lehetséges traumákat.
Egyenesen arányos, hogy aki császármetszéssel született, az később felnőttként, nem lesz képes megküzdeni az életében megjelenő nehézségekkel? Természetesen nem.
Ugyanakkor a perinatális időszak traumáinak oldása, tapasztalatom szerint, rengeteg rejtett, tudattalan mintánkat újraírhatja, ezáltal megadva a lehetőséget magunknak arra, hogy teljesebb életet éljünk!
Ha szeretnél oldani, a saját perinatális időszakod traumáin, jelentkezz hozzám születésállításra!
➡️Bővebben a linken olvashatsz a születésállításról⬅️