Alapvetően az élet több területén érezheti magát az ember kevésnek és aki kevésnek érzi magát, az minden területen az is lesz, önmaga számára.
Azonban a párkapcsolat az a pillér, ahol kellően szokott fájni ennek az érzésnek a megjelenése.
Ha kevésnek érzed magad a párkapcsolatodban, megkérdőjelezed azt, mennyire vagy szerethető.
Ha még saját magad számára is kérdés, hogy szerethető vagy -e,
te miért várod el a másiktól, hogy magad helyett is szeressen téged?
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem a partnerünk szerepe azokat a hiányokat pótolni, amiket otthon nem kaptunk meg. Ráadásul, általában a másik fél részéről, nem hogy érzelmileg, de tettek formájában sem történik változás. A mi magunk megélései, a helyzetek másként való integrálása az, ami megváltoztatja a reakcióinkat.
„Elég szép, okos, intelligens, beszédes, bájos, házias vagy épp, spontán vagyok?
Elég tökéletes vagyok ahhoz, hogy engem válasszon a másik?”
Tegye fel a kezét, akinek ezek, vagy hasonló gondolatok ne jutottak volna már eszébe. De miért?
Mi történik akkor, ha nem vagyok tökéletes, ha néha trehány, lusta, fáradt, vagy butácska vagyok?
Sosem az a kérdés, hogy a másik számára elég jónak érzed-e magad, viszont rá is hatással van.
Mert a titok az, hogyha magadnak elég jó vagy, akkor nem számít, hogy mások hogy éreznek irántad.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljes önfókuszba kell lenni és nem törődni senkivel magunkon kívül.
Azt mondom, hogy nap végén, mindenki egyedül marad önmagával, ezért sokkal fontosabb magunkat szeretni és elfogadni, mint kívülről várni azt, hogyha mások szeretnek és elfogadnak, majd én is szeretni fogom magam.
Mert sajnos, hiába a nagy várakozás, ez nem következik be.
Ha azt gondolod, hogy egy újabb iskola elvégzése, egy új munkahely, a környezetváltozás, vagy bármi, ami lefoglalja az energiáidat segíteni fog abban, hogy ne érezd magad kevésnek….sajnálom, hogy tőlem kell megtudd, de nem fog hosszútávon segíteni.
Biztos tapasztaltad már, hogy mindegy volt, hány sikeres vizsga, hány pozitív visszajelzés, hány száz leedzett óra, végül valahogy, soha nem lettél boldog az elért eredménnyel.
Mindig csak többre és többre vágytál, mondva, te maximalista vagy.
Pedig amire valójában szükséged lett volna, hogy az a kislány/kisfiú aki benned él a múltból, megkapja azt a fajta elfogadást, amit sose kapott meg. Hogy az apukája azt mondja neki, hogy :
„Biztonságban vagy és mindig itt leszek Neked, mikor szükséged lesz rám, még ha fizikailag nem is lehetek.”
Hogy az anyukája megölelje és biztosítsa arról, hogy akkor is elég jó és szerethető, ha meri úgy élni az életet, ahogy neki jó. Nem megfelelve mindenkinek, csakis, saját magának.
Bátorság kell ahhoz, hogy erőnk legyen visszalépni a múltba és feltépni a sebeket.
De két opció van.
Az egyik, hogy mindig, csak egy kis sebet ejt rajtunk az élet, de soha nem tudjuk meg, milyen lehetne boldogan élni.
A másik, hogy rántunk egy nagyot és idővel, türelemmel és kitartással, megtanulunk élni.
Ugyan a sebeinkkel együtt, de tudatosan ápolva és gondozva őket.😊
📆Ha úgy érzed, készen állsz megtanulni, hogy légy elég jó önmagad számára,
➡️kattints ide időpont foglaláshoz⬅️