Koraszülött és “túlhordott” babák – III.rész

Koraszülött és “túlhordott” babák – III.rész

Folytassuk a születési traumák III. részét. Azt már többször is érintettünk, hogy az anya-magzat kapcsolat egy folyamatos tánc a két szereplő között. Nem mindig tudatosan reagálva egymásra, hanem inkább ösztönszerűen. A következő elmondások, az én személyes tapasztalataim a születésállítások kapcsán, nem hivatalos kutatásokon és eredményeken alapszanak.

Azok a gyermekek, akik koraszülöttek voltak, eddigi tapasztalataim szerint (10/8 alkalom), szinte mindannyian érzékeltek valamiféle diszkomfortot. A diszkomfort ebben az esetben nem csak a várandóssággal járó alapvető kimerültsége az anyának, vagy az utolsó trimeszterrel járó fáradékonyság, hanem valami olyan szélsőséges állapot, amit a magzat a saját életére nézve fenyegetésnek élhetett meg, amitől érezhette azt, biztonságosabb, ha “elhagyja a helyszínt”, még akkor is, ha valójában a korai születés okozhatja az esetleges veszélyt.

A túlhordásról ez lenne a hivatalos irány:
“Az élettani terhesség végének (terminusának) a betöltött 40. hét első napját tartjuk. Efölött terminus túllépésről beszélünk, illetve túlhordásnak (graviditas prolongata) nevezzük, ha a szülés nem indult meg a 42. hét első napjáig.”
Ma Magyarországon, az esetek túlnyomó részében, ahogy nem indul meg a szülés a 40. héten, többféle módszerrel próbálják az anyákat meggyőzni, – ezek leginkább rémületet keltő megközelítések- miért is lenne sürgető, akár egy programozott császár a gyermek indítására. Annak ellenére, hogy a magzat tökéletesen egészséges, és a vizsgálatok eredményei sem indokolnák az indítást.

Lélektani szempontból, a koraszülöttség ellenkezője történik a túlhordott babák esetében. Valamiért azt érezheti a magzat, hogy nem biztonságos számára a külvilág, nem akar még megszületni. Ez fakadhat a szülők bizonytalanságából, egy bizonytalan élethelyzetből, vagy akár abból is, hogy nincs a gyermeknek elég ereje ahhoz, hogy úgy döntsön, meg szeretne születni.

Azok a szülések zajlanak a legzökkenőmentesebben, a legkisebb kockázati eséllyel, amelyeknél az anya biztonságban érzi magát és képes kapcsolódni gyermekével, önmagán és gyermekén tudja tartani a fókuszát. Azok az anyák, akik a várandósság folyamán eljutnak az elfogadás és a megengedés állapotába, mikor mindegy mi és hol történik, az úgy lesz rendben és ezt valóban, őszintén képesek elfogadni, akkor megszűnik a kontroll. Ha nincs kontroll, megérkezhet az anya a jelenlétbe. Ebből az állapotból lesz képes a legtöbb erőt kisbabájának és önmagának áramoltatni.

Ha kisbabád nem szeretne megindulni a nagyvilágba, gondolkodj azon, benned milyen valós érzések vannak
a szülés kapcsán, és ha tiszta szívvel megérkeztél a “van” állapotába, mondd ki babádnak a következőket:
“Drága gyermekem, akkor, és úgy érkezel, ahogy te szeretnél. Mi szeretetben és biztonságban várni fogunk rád, a te döntésed az utad, én csak szeretni és támogatni tudlak benne, itt vagyunk!”

Ha szeretnél oldani a saját születési- traumádon,
jelentkezz hozzám születésállításra!📩