Az áldozati szerep
Én az ok-okozati összefüggések híve vagyok. Mondhatjuk, hogy ez erősen a spirituális szemlélet ellen megy, én azonban mégis azt gondolom, szorosan összefügg vele.
Amennyiben abból indulunk ki, hogy minden lélek leszületése előtt, maga választja a sorsát, kimondhatjuk, mi magunk vagyunk a tapasztalásaink középpontjában.
Ha valaki benne marad egy számára bántalmazó kapcsolatban, az áldozat?
Ha kimondjuk, hogy áldozat, akkor hibáztatható?
Hibáztatás-e az, ha megmutatjuk az embernek a saját felelősségét az életében?
Minden helyzet az életünkben, megmutat valamit önmagunkról.
Az én tapasztalatom az, hogy azok az emberek, akik áldozati szerepeket vállalnak magukra és nem képesek azt letenni, Ők nem képesek felelősséget vállalni a saját életükért.
Áldozati szerepet az vesz fel, aki abban a hitben tartja magát, hogy rajta kívül minden és mindenki felelős az élete minőségéért, a fájdalmaiért, csak Ő nem.
Emögött természetesen rengeteg fájdalom és fel nem dolgozott trauma bújik meg.
Nem azért nem áll bele valaki egy gyógyulási folyamatba, mert nem akar, hanem mert akkora erőre lenne szüksége hozzá, ami jelen állapotában nem áll rendelkezésére.
Nehéz elfogadni, (főleg, ha egy hozzánk közel álló emberről van szó) hogy nem mindenki tud, vagy akar tenni azért, hogy jobb élete legyen.
Egy ilyen kapcsolatban nekünk az a felelősségünk, hogy ha kérik, tükröt tudjunk mutatni arról, mi az Ő szerepe a kapcsolatai minőségében.
Ítélkezés és minősítés nélkül, elfogadással és szeretettel fordulva felé.
Azonban, amíg valaki még benne van a traumában, addig a prioritást az érzései, megélései validálására kell helyezni. Csak a következő lépés lehet a saját felelősségének tükrözése.
Ilyen helyzetekben különösen fontos, hogy ezt kérdésekkel tegyük!
Ha úgy érzed segítségre van szükséged, keress bizalommal💙