Gyerekek nevelnek gyerekeket?
Szokták mondani, hogy a mai társadalom egyik hibája, hogy gyerekek próbálnak, gyerekeket felnevelni.
Kinek a hibája ez?
Ha engem kérdeztek, senki nem hibás ebben a témában. Az a felnőtt, aki gyerekként nem kapta meg a szüleitől mindazt, amivel elindulhat a felnőtté válás útján (biztonság, támogatás, szeretet, törődés, figyelem, stb.),
annak később, több mindent kell majd magának összeszednie a világból.
Ahhoz, hogy valaki egyáltalán felismerje, hogy hiányai vannak, amiket pótolni próbál, tudatosságra és
önismeretre van szükség.
Ezek nem pottyannak csak úgy az ember ölébe 20 éves korára, nem járnak a “felnőtt” csomaghoz.
Általában a negatív és pozitív tapasztalataink mutatnak rá, szükségünk van a saját magunk, stabil bázisára.
Egy szülő sem azért nem adja meg gyermekének, amire szüksége lenne, mert nem akarja, hanem mert nem tudja. Minden szülő a tőle telhető legtöbbet adja, az adott helyzetben, még ha ez sokszor nem is így tűnik.
Hogy adna biztonságot az a szülő, akinek gyermekkorától kezdve az a mintája, hogy a felnőttek felelőtlenek és képtelenek felelősséget vállalni a saját gyermekükért?
Hogy mutatna lágyságot lányainak, az az asszony, akinek
a férje korán meghal és neki kell a férfi szerepét is betölteni a családban?
Mindentől független, fontosnak tartom kiemelni:
Nem hibáztathatunk életünk végéig másokat, azt várva,
hogy attól jobbra fordul az életünk!
Felnőttként mindenkinek a saját felelőssége a sorsa.
Ha nem vállalunk felelősséget magunkért,
az is egy döntés.
Ér nem akarni előrébb jutni,
és azt mondani, hogy ennyi ez az élet.
De ér törekedni a jobbra, ér fejlődni.
Ér többet akarni, mint a szüleink akartak.
➡️Ha te is többet szeretnél az élettől, de nem tudod hogy lehetséges, keress bizalommal⬅️